„Amikor kialakult az írott képek rendje, nem kellett többé zsinórt csomózgatni; madárnyomok adták az ötletet ahhoz, hogy megteremtődjék az írás, mely kimondott szavainknak testi formát ad, a művészi szépségnek pedig lakóhelyet biztosít. Amikor Cangjie feltalálta az írást, a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben; amikor pedig a Sárga Császár alkalmazni kezdte, hivatalnokai rendet tudtak tartani, s képesek voltak a nép helyzetét helyesen megítélni…” (Tőkei Ferenc fordítása).
Ez hát a legendája a kínai írásjegyek kialakulásának. A világ egyik legősibb írása, mely képes volt fent maradni a történelem viharai között, átment számos megújítási kísérleten, és az idő vasfogán. Az utóbbi évtizedek technikai fejlődése és világunk elkényelmesedése megváltoztatta a dolgokat.
„Ti bi wang zi” A kifejezés annyit tesz, tedd le a tollat és felejtsd el az írást. De mit jelent ez? A gépírás megjelenése után, majd annak terjedésével párhuzamosan megjelent a kézírás hanyatlásának jelensége, mely a számítógépek és mobiltelefonok robbanásszerű terjedése csak felerősített. A lényeg, mivel ma már szinte mindenki számítógépen vagy mobiltelefonokon ír, az olyan nyelvek írását használó emberek, mint a kínai, elkezdték elfelejteni hogyan is írjanak le bizonyos szavakat. 2010 áprilisában a China Youth Daily újság több mint kétezer embert kérdezett meg, akik közül 83%-nak problémái voltak az írásjegyekkel. De ezzel még nincs vége. A Dayang Net nevű hírportál megkérdezettjeinek 80%-a vallotta be, hogy nincs minden rendben a kézírással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy egyelőre csak az írásjegyek egy részét felejtették el a megkérdezettek. De ha így halad a tendencia súlyos gondok elé néz a „hanzi”. Egy másik felmérésben, melyet ugyancsak a Dayang végzett, a megkérdezettek 43%-a mondta azt, hogy napi szinten használja a számítógépet munkája során, és másik 43% vallotta be azt, hogy csak aláírásnál vagy nyomtatványok kitöltésénél használ kézírást.
Ahogy fentebb írtam, a kínai írásjegyek számos modernizációs kísérleten mentek keresztül, melyek nem csak magát az írásjegyeket próbálták megváltoztatni, de néhány próbálkozás az írás latinizálására is kiterjedt. Ezek gyökerei a nyugati misszionáriusok első megjelenéséhez nyúlnak, akik a 16. században kezdték tevékenységüket az országban. Szükségük volt egy európai szemmel egyesszerűbb írásra, melynek segítségével ők is megtanulhatták az írott nyelvet, illetve a többségében analfabéta népet is a Biblia felé terelhették. A folyamatos reformkísérletek vitákat is kiváltottak. Nem volt megegyezés arról sem, hogy elég-e egy kiegészítésként szolgáló latin betűs jelrendszert kialakítani, vagy akkor már az egész írást felváltó, új, latin betűs írást alkossanak meg.
 |
| A kínai írásjegyek - 汉字 (hàn |
1912-13 között konferenciát is tartottak a témában, mely kialakította az első félhivatalos verziót, melynek neve Zhùyīn fúhào (注音符號 - fonetikus szimbólumok). Első körben még csak gyerekkönyvekben és különböző irományokban használták és az olvasásoktatásának megkönnyítésére szolgált. A húszas évek közepén tudósok egy csoportja megalkotta a Guóyǔ luómǎzì-t (国语罗马 – Nemzeti Nyelvi Romanizáció). Ez már az Oktatási Minisztérium jóváhagyását is elnyerte, és arra a problémára kínált megoldást, hogy az azonos hangalakú, ám más hangsúllyal ejtendő szavakat - melyek jelölése okozta a legnagyobb gondot a latin betűkkel - úgy oldották meg, hogy a négy hangsúllyal kiejtett és ezáltal más és más értelmet nyert szavakat különböző betűzéssel írnák le. Íme egy példa: A fen (分 – eloszt), fern (坟 – sír, sírkő), feen (粉 – por), fenn (份 – újság). Bár máshogy írjuk, ugyan úgy kell ejteni őket. Végül nem lett széles körben elfogadott, így más megoldás után kellett nézni.
A válasza kérdésre az északi szomszédtól, a Szovjetunióból érkezett. Ezekben az időkben rengeteg kínai emigráns élt a Szovjetunióban. Nagyrészt analfabéta, alsóosztálybeli munkások voltak. Ország közi nyelvészbizottság alakult, mely előállt egy új verzióval: Lādīnghuà xīn wénzì (拉丁化新文字 – Latinizált Új Írás). Ellentétben az eddigiekkel, ez már nem a művelt felsőosztálybeli emberek által használt pekingi dialektuson alapult, hanem a Shandong tartomány béli munkás-paraszt emberek egyszerűbb nyelvén. Ennek oka egyszerű: ezek az emberek adták a kínai kisebbség legnagyobb részét a Szovjetunióban, és ezek az emberek nem tudtak se írni, se olvasni. Az írástudatlanság felszámolásán túl számos tankönyvet, újságcikket, irodalmi alkotásokat (korábban írástudatlan szerzőktől), illetve oroszról kínaira lefordított Puskin és Tolsztoj műveket, de még a szovjet alkotmányt is kiadták ezzel az írásmóddal. Ez már közelített, de valami még mindig hiányzott.
1949-ben a Kínai Kommunista Párt került hatalomra az egész országban. Ennek köszönhetően megindulhatott az általuk annyira szorgalmazott írásreform. Ennek részeként felállítottak egy olyan bizottságot is, mely az eddigi latin betűs írásmódokat vizsgálva próbálta megalkotni a legoptimálisabbat. 1958-ra született meg a Pinyin írás. Ez ötvözte az eddig kitalált, ám közel sem tökéletes megoldásokat, és eltekintve néhány módosítástól a mai napig ez a kínai írásjegyek hivatalos latin betűs átirata. Végül nem váltotta fel az ősi írást, csak mint kiegészítő, az írás-olvasást elősegítő rendszer terjedt el a világon. Ott a négy hangsúlyt nem különböző írásmódokkal jelölik, hanem ékezetekkel, melynek egyetlen célja, hogy jelezzék, hogyan ejtsd az adott szót: fēn (分 – eloszt), fén (坟 – sír, sírkő), fěn (粉 – por), fèn (份 – újság)
Így lettek a latinbetűk ismertek Kínában. Ez magával hozta az első kínai írógépek megjelenését. Legfigyelemreméltóbb a MingKuai, melynek neve tiszta és gyors. Ránézésre egy hagyományos írógépnek tűnik, a szerkezete és a működése, viszont egyáltalán nem az. 72 billentyűje volt, azokon írásjegyekkel. Dr. Lin, a feltaláló rájött, hogy mivel az írásjegyek korlátozott számú vonáskombinációkból épülnek fel, ezért vannak gyakran előforduló alakok. Ezekre a billentyűzetekre az ilyen gyakran előforduló alakokat kötötte rá. Így a gépelő egyszerre két-három gomb leütésével be tudott gépelni egy karaktert. Ezután egy „varázsszemnek” keresztelt kis ablakban megjelent a kívánt karakter előképe. A szerkezet belsejében volt egy henger alakú forgó alkatrész, melyre 7000 írásjegy és 1400 írásjegy részlet volt vésve. Ennek segítségével rákerült a kész írásjegy a papírra.
 |
| Kalligráfia |
Manapság már senki nem használ írógépet. Ott vannak helyettük a számítógépek és mobiltelefonok. Ezek nagyrészt már angol billentyű kiosztást használ, melyhez szoftver párosul, ahol a pinyin bepötyögése után egy listáról kiválaszthatjuk a szükséges karaktert.
Ha az ember nem csinál valamit huzamosabb ideig, akkor óhatatlan, hogy az elsajátított tudás idővel megfakul, majd el is tűnik. Nem beszélve egy olyan komplex tudás elsajátításáról, mint az írásjegyek rajzolása. Ott is vannak chat oldalak és közösségi portálok, mint nálunk. Ugyanúgy működik az e-mail, és ugyanúgy kell beadni a házi dolgozatot az iskolában. Mindenhol a klaviatúrát használják és nem a tollat. Hiába tanulnak a kínai kisiskolások hat éves koruktól naponta négy-öt órán át írni és másolnak le az évek alatt több ezer írásjegyet, ha a házi feladat befejeztével leülnek a gép elé és chatelni kezdenek az osztálytársaikkal és kis barátaikkal. Az így felnövő gyerekek később már képtelenek lesznek a korábban megtanult írásjegyeket leírni. Esetleg ha hétről hétre, minden második nap gyakorolnának néhány órát, akkor szinten tarthatnák a tudásukat. De az olyan távol-keleti országokban, mint Kína, ahol a legtöbben hátfőtől vasárnapig is dolgoznak a megélhetésért, ez lehetetlen.
De talán még korai temetni a kínai írást. Hisz nem olvasni, csak kézzel írni felejtenek el az ember. Ezenkívül 2008-ban a kormány meghúzta a vészharangot. 3000 tanárt kérdeztek meg a témáról és a 60%-uk panaszkodott a jelenségre. Ennek hatására egy óriási kompetencia felmérésbe kezdett, amiben 10 millióan vettek részt, ezen kívül útjára indítottak egy kísérleti programot, hogy rábírják a diákokat, hogy többet használják a kézírásukat. Erre már csak azért is szükség van, mert számos más felmérés is készült a Ti bi wang zi mértékéről, és igen elkeserítő adatok láttak napvilágot.
Tulajdonképpen számos megoldás létezhet ennek a tudásnak a megőrzésére 21. században is. Ott van a kalligráfia, mint művészet mely mostanság reneszánszát éli, illetve a jobbnál jobb okos telefonok is lehetővé teszik, hogy billentyűzet használata helyett, kézzel írjunk be írásjegyeket. Kint tartózkodásom során, még ha nem is sokan, de láttam, hogy néhányan ezt a megoldást válaszozták. Amúgy is kár lenne veszni hagyni ezt a gyönyörű írást, mert az nem más, mint kapocs a különböző régiók között, mely egyben szellemük és kultúrájuk identitásának része.
Lipcsei Ádám
Források:
John DeFrancis: The Chinese language - fact and fantasy
S. Robert Ramsey: The Languages of China
The New York Times, 2001.02.01 - Where the PC Is Mightier Than the Pen by JENNIFER 8. LEE
Los Angeles Times, 2010.07.12. - China worries about losing its character(s) by Barbara Demick
Inter Press Service, 2010.08.2. - CHINA: New Technology Deals Blow to Writing Mandarin Characters by Mitch Moxley
United State Patent and Trademark Office - US2,613,795 Chinese typewriter by Lin Yutang
Tőkei Ferenc: Szépség szíve (Az írásjegyek keletkezéséről szóló legenda részlete)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése